Mesék....jegyzetek...fejlemények....

   Ma a sok többi információ mellett szembesültem egy  régi, de folyton megújuló és kiújuló problémával. A gond része az életünknek, szerintem természetes része és jobbik esetben az ember képes annak megoldására...jobbik esetben. Persze mindig vannak gyengébbek, tanácstalanok, akiknek vagy segít valaki, valaki aki megmutatja az utat, esetleg saját tapasztalata alapján kialakít egy tanácsot, amit az illető megfogad vagy sem. Ha pedig nem segít senki, vannak esetek amikor a gyengéből erős lesz.  Azért esünk el, hogy utánna felállhassunk lentről .

   Egy gyenge szemszögéből nézve egy eset, amikor elég sokan a vele ellentétes oldalon állnak, amikor a felszíni tettek és a lelki gondolatok kusza áradata erős kontrasztban van egymással, amikor kevesen értik meg a mondanivalóját a könnyek és az önvédelmet szolgáló támadások között. Nehéz. 

   A legtöbb ember, ha bántják, támadással védekezik, persze a módszer mindig más, és van aki magára veszi, van aki némán tűri, majd később felszínre tör belöle. Esetünkben komoly elnyomásról van szó, önmaga ellen,  " mindent a paplan alá ami én vagyok". A mai fiatalsággal és a kamaszkorral jár a folytonos idegeskedés, feszültség ami persze önmagát erősítí ha  magunk ellen játszunk, főleg tudtunk nélkül.

   Hogy ilyenkor mit lehet mondani? Én az egyik szövegemből származó idézettel kezdeném:

"Végszóként még elmondom, hogy mindent tisztán lássán.
Előre nézz, de ne tervezz, rossz ha a múltban vájkálsz.
Összetörték szíved, és elkövettél hibákat,
De az élet edzett, erős vagy, Mutasd meg mit nem látnak.
Az elrejtett érzéseket, a valódi arcod.
Legjobb az őszinteség, ezzel nyered harcod.
Tudom furcsa az egész, kiszolgáltatott érzés,
De higgy nekem, és merjél! Nem lesz több sebtépés."

Mert ugye a mások iránti hazugságunk a mi legnagyobb ellenségünk, aki örökké kísért és előjön. Elsőnek tegyük rendbe magunkat, magunkban a dolgokat, tisztázzuk ki a hazugságokat, zárjuk le az ügyeket és döntsük el, hogy kivel akarunk játszani egy homokozóban. A többivel ne törődjünk, hisz ugyis csak a lapátunk vagy a vödrünk kell nekik. Számunkra társak kellenek akik segítenek várat építeni, mert egyedül még nem megy és hát több lapát többet pakol. Persze tévedni emberi dolog, előfordul, hogy rosszul lett alapozva a várunk, összeomlott egy rész. Amikor meg akarjuk mutatni a többieknek a várunkat, bizony le kell emelni a védelmet jelentő burkot, és megmutatni az építő elemeket. Kicsik, de bennük van az erő.

Minden vár az alapoknál kezdődik, és lassacskán épül fel. És nem kívülről látszik erősnek, hanem belül erős, és ezt a kintiek tudják.

Sokszor tűnhet az életünk magányosnak, sokszor reménytelennek. Sokszor nem érthetjük az adott állapotnak a lényegét, sokszor nem  nézzük  az utat csak azt a pontot, ahol vagyunk.  Sokszor nem kérdezünk pedig kéne, és még többször nem válaszolunk.

Soha nem kell elkeseredni, mert mindig van legalább 1 valaki, aki tudja, érzi és megérti, legalább 1 valaki , aki hallja, látja, felfogja, és mindig 1 valaki aki fogja a kezed és segít felállni. Lehet, hogy te vagy az...

Jó éjszakát mindenkinek! Köszönöm, hogy engem olvasol.

Outside - Dávid